Na, ha valaki úgy érzi, igazán nem ért semmihez, és két bal kézzel született, hát az kezet foghat (balos:-) ) velem!
Az utóbbi egy évben sikerült összekapnom magam, pénzügyileg, természetileg is. Persze, kellett löket, jócskán negatív. Aztán rátaláltam pár írásra az Interneten. Úgy érzem, segített. Célt találni, de legalábbis behatárolni egy területet, ahol ki szeretném magam próbálni. Higgyétek el, soha nem késő! Legegyszerűbb, ha azt próbálja ki az ember, amihez a legnagyobb kedvet érez. Még ha olyan távol áll is az éppen aktuális "kötelességből" végzett munkájától is, akkor is, legalább egy pár próbát megér!
 |
| A sok szöveg helyett kép róla: macskaágy! |
Rájöttem, varrni szeretnék. Főleg maradékokból. Sok-sok régi nem használt anyagból, ruhából. Mind csak hevert a padláson, a szekrényben, a gardróbban, kész ruharobbanás volt.
A fő cél először otthonunk dekorálása volt. Meg mellette, egyedi, hordható darabok összeállítása.Hirtelen ötletből kipattant más tárgyak elkészítése.
Az egyik kirohanás eredménye egy "macskaágy" lett. (Ezt legalább lefotóztam). Nem kellett hozzá más, csak egy használaton kívüli hosszú ujjú pulóver, tű, cérna,szivacslap, szivacsdarálék.
Még csak az ujjak lettek kitömve és összeöltve, a cica beleheveredett magától. Akkor szünetet tartottam én is, aztán a szieszta után, amikor szabad lett befejeztem. Azóta is használatban van nagy örömömre! (Hát még a cicáéra - hehehe!)
Nekem tetszik, de főleg, mert a tökfejek :-) hangulatot varázsolnak környzetükbe! Végül is miért ne lehetne nálunk, magyaroknál is ez valaminek a kezdete ? Mondjuk, az igazi őszi időszak vidámabbá tételére.Egy ötkilós tököt vettünk ( "ez tényleg ilyen nehéz ?" kérdeztem, mikor a boltban lemérték), még aznap a tökfej kifaragására biztattak a gyerekek, de csak másnap fogtam hozzá. És tényleg nem nehéz. Mindössze egy kézreálló kis kés kell hozzá. Egy filctollal berajzoltam a pofát (minta volt egy csokitökfej), és ez lett belőle:
